Mivel szeretem a sorozatokat, ezért kicsit lopok tőlük és így kezdem a mai bejegyzést: ez történt az előző részben...
Tegnap elindultam a boltba annak tudatában, hogy piros riadó van
az országban a leesett ónos eső miatt (mindezt azért, mert előző nap nem
voltam annyira előrelátó, hogy több kenyeret, tejet, stb. vegyek, bár az
egész helyzetről csak este értesültem a híradóból). Már a lépcsőházban
megkaptam a magamét a szomszédságtól (mindhárom lakásból kint
voltak a folyosón, szóval nem lehet ám itt lesurranni észrevétlenül), a
legdurvább megjegyzés az volt, hogy a terhesek mindig elesnek ilyenkor.
Köszöntem szépen az általánosítást és folytattam a missziót a napi betevő
kenyérért. Kilépve a házból már tudtam, hogy hiányosságaim a korcsolyázás
terén behozhatatlanok, de azért megcéloztam a legközelebbi boltot. Nem
tudom, hányan látták a produkciómat és gondolták azt, hogy elment az eszem,
de szerintem mókás látványt nyújthattam, ahogy pingvin módra totyogva,
megállíthatatlanul haladtam a bolthoz és vissza. Jelentem: mission
accomplished, esés nélkül megúsztam a kalandot és hogy lássátok milyen
bátor vagyok, ma már megkértem a férjem, hogy menjen le ő a boltba (hogy ez
tegnap miért nem jutott eszembe, nem tudom, valószínűleg vágytam a friss
levegőre, meg elment az eszem is, minden lehetséges). Az agymenésen kívül
egyébként jól vagyunk, Ficánka ma eddig nagyon csendes volt, érzem én, hogy
éjszaka lesz még ennek böjtje.
