A terhességnek sokféle jele mutatkozik a nőkön, valamelyik kellemes, valamelyik nem, de mindegyiket el kell viselni, nem vitás. Mivel ez az első terhességem, számomra minden változás újdonságnak hat és a pillanatnyi állapotomtól függ, hogy éppen jókedvűen vagy nyűgösen fogom fel. Az egyik ilyen átmeneti átváltozás a vizesedés (szerencsésebbeknél nem jön elő, de én nem abba a kasztba tartozom), ami így a szüléshez közeledve egyre durvább formában jelenik meg a lábamon. Fájni ugyan nem fáj (csak ha megnyomkodom a lábfejem, de ezt valahogy meg tudom állni, hogy ne tegyem), viszont egyetlen egy cipő jön már fel csak a lábamra, így a többi a cipős szekrényben várja sorsa jobbra fordulását.

Képet nem szeretnék mutatni a jelenségről, mert páran átértékelnék a gyermekvállalási szándékukat (naná, hogy lefényképeztettem a férjemmel), de elég róla annyi: Shrek elbújhat a virgácsaival az enyémek mellett, sőt, egyik nap még azt is megállapítottam, hogy lehet, az egyik ujjamat el kellene távolítani, hogy a többi kényelmesen elférjen. Persze, nem volt semmilyen öncsonkítás, minden a helyén maradt, mégis várom már nagyon, hogy visszanyerjék eredeti alakjukat az amúgy sem kisméretű lábaim.